Fura tájékoztatóval lepte meg a Dohány u. 57. lakóit a VII. kerületi Okmányiroda: házszámuk megszűnt, ezért új lakcímkártyájukért - amelynek kiállítása "szükséges" - munkaidőben jelenjenek meg a Hivatalban.
Hogy miért vált szükségessé a közel 90 lakásos, társasházi formában működtetett lakóház közel 350 lakóját virtális lépcsőházakba sorolni, arról nem szól az értesítés. Különösen érdekes, hogy mostantól a cselédlépcső is "lépcsőházi" rangra emelkedett...
Miért gondolja úgy egy önkormányzati hivatal, hogy joga van többszáz embert munkaidőben ugráltatni, ráadásul valamelyik hivatalnok hiperaktivitása miatt (nehéz ezt másként értelmezni)? Más, ügyfélbarátabb országokban, ha a becitálás oka a hivatal lelkén szárad, és hasonló okból rónak adminisztrációs terheket többszáz emberre, egyrészt kifizetik nekik az ügyintézéssel járó időt, másrészt igyekeznek olyan hivatali órákkal operálni, amelyek megfelelnek a lakosságnak (az ebédszünetben gondosan bezáró erzsébetvárosi hivatal kimondottan ügyfélellenesnek tűnik). Azt meg már alig merem hozzátenni, hogy ennyi emberrel packázni egyszerre a semmiért minősíthetetlen (mindezt úgy, hogy a lakóknak esélyük sincs ellentmondani).
Az erzsébetvárosi önkormányzat PR-kampányának egyik sajátos motívuma, hogy az említett hivatal bejárata fölött egy hatalmas sárga molinó feszül "Mosolyhivatal" felirattal. Hát, ezen jobb esetben is csak röhögni lehet.
